[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Sokáig álldogált így merengve, miközben lassan pirkadni kezdett.
A ház újra megélénkült. A személyzet munkába állt, hogy a tegnapi fogadás nyomait eltüntesse. Ó,
micsoda pompás estélyeket rendezett, miközben a fia nélkülözni kényszerült!
Megreggelizett, beszállt az autójába, és Brooklynba hajtatott, mint minden reggel. Látszott rajta, hogy
végre megnyugodott. Eltökélte, hogy jóváteszi, ami még jóvátehetQ, és ez visszaadta a tartását és életkedvét.
Szólt a sofQrnek, hogy hajtson a Warren céghez. Ott megérdeklQdte, hogy a tulajdonos bent van-e már az
irodában. Tájékoztatták, hogy Warren qr éppen most érkezett.
Rögtön barátja irodájába ment, ahol Georg örömmel fogadta.
- Üdvözöllek, barátom! Mi történt, hogy ilyen korán reggel benézel hozzám? Pedig hosszú volt az éjszaka.
Fontos dolog lehet, ha ezért ilyen korán felkeresel.
Rudolf Nordau keze görcsbe rándult.
Igen, Georg, számomra nagyon fontos dologról van szó
.Nem üzleti ügy, de szeretnék veled beszélni róla. Most, ha lehet, lenne számomra egy órád?
Georg Warren barátja sápadt, kialvatlan arcát fürkészte.
Természetesen, számodra mindig van idQm. Ülj le. Rágyújtasz?
- Csak egy cigarettát szívnék el, ha megengeded a magaméból.
- Ahogy óhajtod.
Leültek egymással szemben, mindketten rágyújtottak, majd Rudolf megszólalt, nyugalmat erQltetve
hangjára:
Közölnöm kell veled valamit. Nagyon meg fogsz lepQdni. Nem akarom kerülgetni a forró kását, mindjárt a
közepébe vágok: Hans Jürgen, az egykori révész, a fiam.
Georg Warren felugrott, és aggódva nézett a barátjára:
- Rudolf, félek, hogy baj van az idegeiddel - szólalt meg döbbenten.
Rufolf Nordau szelíden elmosolyodott, és tagadólag ingatta a fejét.
- Nem, nem, Georg, nem vesztettem el a józan eszemet. De megértem, ha kételkedsz benne. Én magam is
döbbenten álltam a hírek elQtt, melyeket ma tudtam meg, pedig már régóta nyomasztott valami, csak nem
tudtam, mi az. Azóta foglalkoztatott a gondolat, amióta te és a lányod említettétek, hogy mennyire hasonlít
hozzám az a fiatalember, és megmondtátok a nevét.
Georg Warren ismét leült.
- Ha ez igaz, barátom, tökéletesen megértem, milyen lelkiállapotban lehetsz. De hogyan deríthetted ki
éppen ma éjszaka, hogy igaz a sejtésed?
Rudolf elQvette Maria leveleit a mellényzsebébQl.
- Tessék, ezekbQl te is megtudhatod.
Nordau mindent elmesélt: Mariához fqzQdQ kapcsolatát, a búcsút, és a kibontatlan, félretett leveleket.
Aztán sorra megmutatta barátjának a fontos iratokat.
Kérlek, olvasd el ezeket, ebben a sorrendben - mondta, és hozzátette, milyen véletlennek köszönheti, hogy
éppen ma éjjel igazolódott be a gyanúja.
Barátja elolvasta valamennyi írást. Arca a mély felindulástól megvonaglott.
- Át tudom érezni, hogyan hatottak rád ezek a sorok! - mondta végül feltekintve. - Még a legerQsebb
embert is megráznák! Mindezek alapján aligha kétséges, hogy az a derék fiatalember, a révész, a te fiad.
Miként viszonyulsz ehhez a tényhez?
- Tudod, hogy az égvilágon senkim nincsen, megértheted, milyen szerencsésnek tartom magam, hogy egy
fiút a sajátomnak mondhatok.
- Elismered tehát gyermekednek?
Rudolf Nordau lelkesen bólogatott.
- Feltétlenül, de az a nagy kérdés, vajon Q elismer-e apjának. Gondolod, hogy meg tudja bocsátani nekem,
hogy sohasem törQdtem vele és az édesanyjával?
Georg Warren elgondolkodott.
- Remélem, Rudolf. Tudnod kell azonban, hogy ez a fiatalember roppant büszke és megvesztegethetetlen.
Másokat azonnal meggyQznél, hiszen vagyonos ember vagy, és hatalmas örökséget hagyhatsz a fiadra, de
attól tartok, Hans Jürgen esetében, bár Q szegénységben él, a pénz nem meggyQzQ érv. Képzeld magad a
helyzetébe. Nyilván a jellemetek is hasonló.
Rudolf Nordau bólintott.
- Ezért is félek annyira, hogy talán hallani sem akar az apjáról.
- De az anyjától is sok mindent örökölt. Ha mindent Qszintén elmondasz neki, és meggyQzQdik arról, hogy
nem gonoszságból cselekedtél így, akkor még fogjátok találni egymáshoz az utat. Hogyan akarod a tudtára
adni?
- Az én számból kell hallania. Amint munkám engedi, Németországba utazom.
- Szerintem is így a legjobb. Ilyesmit nem lehet levélben intézni.
- Nem, semmi esetre sem. SzemtQl szembe, úgy helyes.
- És elismered hivatalosan a fiadnak?
- Rajta múlik, hogy kell-e errQl egyáltalán beszélnünk. Mindenképpen örökbe fogadom.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]