[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Ugyan! legyintett az asszony. Csak látnia kellett volna, ahogy téged
néz! Franz bácsi mindig olyan gyanakvó és aggodalmaskodó, ha kérQd akad.
Pontosan így viselkedett a leányaink udvarlóival is. Mindenkiben
hozományvadászt sejtett. Édes istenem, nálunk aztán nemigen volt mire
vadászni! A te eseted persze egész más, hiszen ott a nagy vagyon. De ha a
bácsikád olyan jelöltre vár, akit ez nem vonz, akkor pártában maradsz!
Lersingen nem feltétlenül gálád pénzlesQ, ha tekintetbe veszi, hogy a
jövendQbelije nem nincstelenül megy a házasságba. Ez teljesen ésszerq
viselkedés. Attól még szeret téged.
Gyámapja szavai különös módon leperegtek MaévérQl, az azonban, amit a
nagynénje mondott, mégis nyomasztotta kissé.
Te is úgy gondolod, hogy Lersingen nem kémé meg a kezemet, ha nem
lennék gazdag? kérdezte csöndesen.
Jaj, azt nem mondtam, de azért az Q helyzetében könnyelmqség volna, ha
teljesen vagyontalan leányt akarna az oltár elé vezetni. P még csak megél
valahogy a jövedelmébQl, de hogyan tartaná el abból a mai viszonyok között a
családjáé
Malve keserveset sóhajtott. Egyszerre mintha sötét árnyék vetült volna
tündöklQ boldogságára. Töprengve nézett maga elé, aztán elmesélte a
nagynénjének, hogy Franz bácsi miféle próbát eszelt ki, és mi áll a
válaszlevélben.
Mit összefontoskodnak ezek a férfiak! nevetett gunyorosan Herta
asszony. Ne búsulj, Malve, a bácsikád csak jót akar, hamar elröpül az a
három nap.
Bárcsak szegény volnék!
A nénikéje megrettenve tette a szájára a kezét.
Ne vétkezz'! Az ilyen meggondolatlan kívánságok néha beteljesülnek,
még ha nem szeretnénk is! Örülj a gazdagságnak és a rád váró boldogságnak!
Bármennyire szeret téged Lersingen, vagyontalan férfiként nem vehet el egy.
fillér nélkül.
Igazad van, milyen bolond is vagyok. Nem is gondolok semmi másra,
csak hogy szeret. Mert az egészen bizonyos.
Mondta már neked, nyilatkozott négyszemközt? Netán tegnap
Hagenauban? firtatta Herta néni kíváncsian, mint aki szívesen látná szárba
szökkenni a fiatalok boldogságát.
Nem, még nem beszéltünk róla, de az ilyesmit érzi az ember. És
egyáltalán nem tetszett, hogy Franz bácsi nem hagyott minden akadékoskodás
nélkül igent mondanom. Ezzel elrontotta az örömömet.
No, ne bánkódj, három nap múlva majd örülhetsz biztatta Malvét az
idQs hölgy.
Ebben a pillanatban jött egy cseléd, és jelentette, hogy Kainzerné szeretne
beszélni a nagyságos asszonnyal.
Küldje be! biccentett Marlitzné.
A lány eltqnt, és kisvártatva belépett egy tiszta öltözetq asszony, a
lindcnhofi kertész felesége.
Elfogódottan gyqrögette a köténye szegélyét, tétován nézett a hölgyekre.
No, Gundel, halljuk, hol szorít a kapca? kedélyeskedett az úrnQ.
Ha a naccsos kisasszon nem haragunna. a naccságával volna beszédem
pislogott Kainzerné zavartan Malvéra. Iparkodott szegény az urak nyelvét
használni, de csak ennyi tellett tQle.
A leány nyomban felállt.
LevegQzöm egy kicsit, Herta néni. Szóljon, Gundel, ha majd végzett a
nagynénémnél!
Köszönöm szépen, drága kisasszón, ügyi nem teccik rám haragunni, de
azér gyüttem, mer muszáj sürgQsen beszélnem a naccságával.
Malve barátságosan biccentett, és kiment a teraszra.
Jöjjön közelebb, Gundel, mondja, mi olyan sürgQs!
A ráncos kéz még zavartabban babrálta a kötény szélét.
Jaj, drága naccsága, kérem, olyan nehéz a szívem, ha nem teccik tunni
segíteni rajtam, én bizony isten nem tudom, mihez kezdek. A Veronka miatt
gyüttem.
A lánya miatt, Gundel?
Hát persze, naccsága, a Veronka miatt, akinek olyan faintos állást
kerítettünk odaát, Hagenauban, az új uraságnál. Aztán egyik vasárnap ippeg
itthol vót a lelkem. Aztán gyütt a Szepi, naccsága kérem, teccik tudni, akit az
uram mellé adtak segítségnek, na és aztán ügyi a fiatalok igén hamar szót
értettek egymással, szóval hát hogy is mondjam& Ez a Szepi böcsületes legény,
meg aztán szereti is a mi Veronkánkat, jaj édes istenem, meg az is Qtet. Na hát
szóval megtörtént a dolog, és ügyi mostan szeretnének megeskünni, hogy a
gyereknek rendes apja legyen. De hát tessék monda ni, mi a csudára
esküdjenek meg ezek ketten? Már csak naccsága segíthet meg a naccságos úr.
Herta asszony nem nagyon lepQdött meg. Efféle szereim történetek bizony
megestek, nem is ritkán, Nem kezdett jó erkölcsrQl és hasonlókról prédikálni,
csak azt kérdezte sóhajtva:
Mit segíthetek én itt, Gundel?
Jaj, hát mindjárt megmondom én, drága naccsága! lélegzett fel
Kainzerné. Van a kertészlaknál egy-két kamra-féle, az uram ott szokja
tartani a magokat, szerszámot, miegymást. Na szóval, ha aztat mind
egybehordjuk, akkor mingyár felszabadul két helyiség. Aztán az, úriházba, a
padlaton akad egy rakás régi bútor; teccik tudni, a múltkor a nagytakarításnál
láttam. Itt csak limlom, de a fiatalok még el tudnák használni. Szóval ha meg
teccene engedni, högy az uram a Szepivel kiválogassa, egy-két vasárnap
elrendeznék a dolgot. Én is adnék nekik pár dolgot, talán a naccságától is
kikerül némi régi ágy- meg asztalnemq. Nem ingyér gondoltam, naccsága
kérem, a fiatalok szépen ledolgoznák, és nem is vóna semmi hiba; mer ugyi
ezen már úgyse lehet változtatni, de ha a naccsága segíteni akar&
Tovább nem jutott, mert nyílt az ajtó, és Marlitz lépett be. Meglepetve látta
a vén cselédet.
Na, mi az, Gundel?
Az öregasszony megkukult ijedtében, egészen összehúzta magát. Marlitz
urat nem szerették az emberei. Herta tájékoztatta a helyzetrQl, mire olyan zord
arcot vágott, hogy Gundel tüstént felhagyott minden reménnyel.
Micsoda könnyelmqség! Kainzer jól leteremthette volna Qket!
dörmögte.
Jesszus Mária, naccságos úr, csak teccett vóna hallani, mekkora patáliát
csapott! sopánkodott Gundel. De én nem hagyom ám cserben a saját
véremet. Hiszen gyarló az ember. Ne tessék már haragudni, nagyságos úr, mer
csak a nagyságos úr meg a naccsága segíthet, hogy a Veronka visszakapja a
becsületét. A Veronka meg a Szepi meg az uram még én megháláljuk kétszeres
munkával meg hqséges szolgálatul, meg teccik látni.
Marlitz egy darabig tqnQdve nézett maga elé. Tudta, hogy efféle apró
kedvezményekkel szerezhet odaadó híveket az emberei között.
Szóval Veronka férjhez akar menni? hümmögte.
Gundel hevesen bólogatott, és újra feltámadt szívében a remény.
És a Szepi el akarja venni?
Rendes gyerek az, hát persze, naccságos úr kérem, jóvá tesz mindent,
nem akarja nyomorúságba taszítani a babáját& De tetQ kell a fejük fölé meg
egy és más a háztartáshoz.
A földesúr ismét töprengett egy kicsit, latolgatta, hogyan húzhatna
[ Pobierz całość w formacie PDF ]